Legfrissebb kommentek

  • Ipacs Krisztina Kedves anyuci! Hogyan telnek a napok? Izgatottan v...
    2013-03-02 10:57:55 (Réka megérkezett)
  • K Eniko Mi is gratulálunk! Jó babázást!...
    2013-02-21 18:31:26 (Réka megérkezett)
  • Szusi Köszönöm Lányok!!! :))) ...
    2013-02-16 21:41:39 (Réka megérkezett)
  • Hegedűs Sára Gratulálunk, ezt öröm (és bőgés :)) volt olvasni:)...
    2013-02-16 19:53:30 (Réka megérkezett)
  • Rojik-Hegedüs Enikő Szívből gratulálok, boldogságot, jó egészséget, so...
    2013-02-15 07:22:15 (Réka megérkezett)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Örömmel jelentem, 2013.02.05-én 00:20-kor megérkezett gyönyörű kislányunk, Oláh Réka (3030g, 50cm, 37. hét)

Hogyan is történt minden...

Nagyon készültem már Réka születésére. Már már fanatikusan igyekeztem feldolgozni az előző szülés traumáit és félelmeit. Amit megfogalmaztam magamnak, mint legfontosabb szülési terv, hogy nem 6 nap múlva szeretném először a kezembe fogni, hanem abban a bizonyos első órában. Ennek egyetlen útját láttam, ha felkészülök a természetes szülésre, bármennyire is tartok tőle (azt nehezen fogalmaztam meg, hogy mitől tartok, az egész csak egy érzés volt). Talán az ismeretlen. A hypnoszülés terápiára, amit végül végig jártunk, pont emiatt találtam rá. Olyan hihetetlenül természetes folyamatként tekintett a szülésre és olyan szeretet, szerelem megtapasztalását mutatta, amire mindig is vágytam. Gergő nem röhögött hangosan, amikor megkérdeztem, hogy jönne-e velem a tanfolyamra, sőt. Legnagyobb megdöbbenésemre eljött velem, megtanultunk együtt relaxálni, megnéztünk egy csomó szülésvideót és elkezdtünk együtt készülni arra, hogy majd nemsokára együtt történik velünk ez a kis csoda. Nagyon jó volt így együtt készülni, relaxálni, masszázstechnikákat próbálgatni és vágyni, várni rá, hogy nemsokára lesz egy kisbabánk, akivel esélyt kapunk mindketten arra, hogy jobb szülők legyünk és megélhessük úgy, ahogy arra vágytunk. Én mindent elterveztem, volt "to do" listám, pipálgattam ami megvan. Leszerveztem, hogy lesz majd a gyerekekkel, vigyázva a lelkükre. A táskám, Réka táskája bepakolva és már csak arra vártam, hogy teljenek a hetek. Február 27-re voltam kiírva. Gergő február 4-től vett ki szabadságot, hogy a végén már ne én hozzam-vigyem a nagyokat és kicsit befele fordulhassak. 4-én volt az utolsó szülés tanfolyami nap, Rékának nem volt még ágya, még nem voltunk szülőszoba bejáráson. Szóval még kb egy hét jól jött volna a készülődésre kívül-belül. Ugyanakkor már alig vártam, hogy megszülessen ez a kicsi lány és kicsit drukkoltam, hogy előbb jöjjön, hogy Gergő is minél több időt tölthessen velünk, mert március 5-én már megy vissza dolgozni. 
Február 4-én hajnalban Gergő leszállt és hazajött. Megbeszéltük a heti teendőket, örültünk, hogy Réka kibírta bent, ameddig hazaért. Este jött az anyu a gyerekekre vigyázni, ameddig mi elmegyünk a tanfolyam utolsó részére. Volt egy relaxáció, ami a félelmek elengedéséről szól. Soha nem aludtam még el relaxáció közben. Most sikerült. Valahol egészen mélyen jártam, nem is igazán emlékszem, hogy mikről gondolkoztam, de egy biztos, hogy nem féltem. A relaxáció után elkezdődtek azok a fura összehúzódások, amik nem jártak fájdalommal, inkább feszítő érzés volt, de fogalmam sem volt, hogy ez most az vagy sem. Hazamentünk és nem engedtük el az anyut, mert azért azt éreztem, hogy a bizti kedvéért jó lenne bemenni a kórházba, max hazajövünk. Féltem, hogy nehogy az előző császáros sebem szétnyíljon (előtte hallottam egy hasonló horror sztorit, pont az orvosomhoz esett be az eset). Bementünk az ügyeletre. Este 10 körül lehetett, talán fél 11. Azt sem tudtam, hogy hol a szülőszoba, de szerencsére eligazítottak. Beléptünk egy csendes, félhomályos helységbe és nem hittem el, hogy a saját orvosom csücsül ott, mint ügyeletes (régi családi barát). Akkor már sejtettem, hogy ennyire szépen összeálltak a dolgok. Anyu pont ott volt, a gyerekek már aludtak, nem érzékelték, hogy eljöttünk, nem izgultak, ijedtek meg, ráadásul a saját orvosom volt itt. Megnézett. Még nagyon sehol semmi, de rátettek a CTG-re, ami méri a mozgásokat és a baba szívhangját. Közben az orvosom elmondta az ügyeletes szülésznőknek, hogy természetes szülésre készülünk. Ültem gépre kötve, az orvosom, a szülésznők jöttek-mentek. Elkérték a leleteimet, minden papíromat. Innen már csak gyerekkel megyünk el, az elég valószínű volt. A gép 10 perces összehúzódásokat mért. Aztán egyszer csak jött Gábor, az orvosom, hogy a helyzet az, hogy több, mint 40 perce a baba szívhangja a minimum alatt van. A jelenlegi állapotom szerint egy 10 órás vajúdásnak nézünk elébe és ez nem lesz jobb. Réka azóta volt mozdulatlan, hogy megkezdődtek az összehúzódások. Nincs kockáztatás, nem várunk, császár. Egy pillanatra összeomlottam, de csak egy pillanat volt, mert felfogtam a súlyát és csak az érdekelt, hogy Réka már elég nagy és holnap elérjük a 37. hetet, azaz a koraszülött határt. Szóltam, hogy ha lehet, így számoljunk. Még papíron se legyen koraszülött a lányunk. Akkor ott sok minden kavargott bennem. Az elmúlt hetek, hónapok izgalmai, a sok rákészülés és az, hogy megfogadtam, hogy bárhogy is alakul, elfogadom, hogy így volt jó, így kellett történnie. Elengedtem a szülést és már csak Réka volt fontos. Kérdeztem, hogy hogy lesz, hogy ki kapja meg, hogy én mikor kapom meg és ugye nem viszik el. Megnyugtattak, hogy Apa nézhet az üveg mögül és utána ő kapja meg majd, ameddig engem varrnak és utána az őrzőben odaadják nekem is. 

Elmúlt éjfél, mire előkészítettek. Már nem lesz koraszülött a kicsi lányom. Rendben, tolhatnak. Az aneszteziológus mintha a nagypapám lett volna. Kedvesen mindent mondott és fogta a kezemet. Oldalra néztem, az üveg mögött ott állt Gergő. Aggódott és izgatott volt egyszerre. Még soha nem szerettem ennyire, mint abban a pillanatban. Mire feleszméltem, felsírt Réka. Erőteljesen és határozottan. Más volt, mint Bence és Luca. Mindhármuk sírása rögzült a szívemben. Elvitték, de alig telt el pár perc (annyinak tűnt) és már hozták is az én sapkás picikémet. Aki kisebb volt, mint amit váram, de csak szemre, mert a 3 kg 50 cm tökéletese eredmény :). Ismét elvitték és én felpillantottam az órára. Még 20 perc van ama bizonyos aranyórából. És akkor elkészültem. Kitoltak és ott vártak rám Gergő és Réka. És jött egy hölgy, aki segített mellre tenni és aki utána lekapcsolta a lámpát és ott hagyott hármunkat a félhomályban még több, mint egy órára. Beleszerettem a lányomba. Nem éreztem még ilyet, mert az előző szülésnél ezt a meghittséget nem kaphattam meg. Tudtam, hogy most minden más lesz és tudtam, éreztem, hogy ez a pici lány mennyi erőt ad majd nekem, nekünk. Nem így terveztem, mégis azt hiszem, hogy ennél tökéletesebben nem alakulhatott volna. Megkaptam amire vártam. Új családunk lett ott a félhomályban. Egy új élet kezdődött nekünk.

img

Rojik-Hegedüs Enikőprivát üzenet küldése 

Szívből gratulálok, boldogságot, jó egészséget, sok örömteli bejegyzést kívánok.
img

Hegedűs Sáraprivát üzenet küldése 

Gratulálunk, ezt öröm (és bőgés :)) volt olvasni:)
img

Szusiprivát üzenet küldése 

Köszönöm Lányok!!! :)))
img

K Enikoprivát üzenet küldése 

Mi is gratulálunk! Jó babázást!
img

Ipacs Krisztinaprivát üzenet küldése 

Kedves anyuci! Hogyan telnek a napok? Izgatottan varjuk a tovabbi fejlemenyeket a cuki Réka mindennapjairol itt e Fold nevu bolygon!

Szólj hozzá a témához!

twitteriwiwfb

Blog info

Kérem a következőt!

Rékaváróban...