Legfrissebb kommentek

  • Ipacs Krisztina Kedves anyuci! Hogyan telnek a napok? Izgatottan v...
    2013-03-02 10:57:55 (Réka megérkezett)
  • K Eniko Mi is gratulálunk! Jó babázást!...
    2013-02-21 18:31:26 (Réka megérkezett)
  • Szusi Köszönöm Lányok!!! :))) ...
    2013-02-16 21:41:39 (Réka megérkezett)
  • Hegedűs Sára Gratulálunk, ezt öröm (és bőgés :)) volt olvasni:)...
    2013-02-16 19:53:30 (Réka megérkezett)
  • Rojik-Hegedüs Enikő Szívből gratulálok, boldogságot, jó egészséget, so...
    2013-02-15 07:22:15 (Réka megérkezett)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2012 december

Elhatároztam, hogy lehetőség szerint nem parázom végig ezt a terhességet. Elsősorban Réka miatt nem, de magam miatt sem, mert értem, erősödtem, fejlődtem annyit lelkileg ezalatt a 6 év alatt, hogy tudom hol vannak a kritikus pontok, mi okoz nehézséget, mi az, amivel megéri foglalkozni és mi az, amit figyelmen kívül tudok hagyni. Persze ember várandós lánya tervez, elhatároz, sőt egész jól kivitelez, mégis vannak olyan pontok, amikor győzedelmeskednek a felszínre törni akaró, gondosan eltemetettnek hitt érzelmek, a józan ész és a tények felett. 

Kattints ide a folytatáshoz... »

Az előző időszak derék- és hastájéki fájdalmainak megszűnését követően látványosan megnőtt a teherbírásom. Egész nap tudtam akár sétálni, akár megterhelőbb feladatokat is ellátni. Nem okozott gondot a bevásárlás, a cipekedés, a gyerekekkel járó fizikai leterheltség és az autóvezetés sem. Ezt azért is éltem meg ennyire intenzíven, mert a terhességemet megelőző egy évben ezek napi szinten kihívást jelentettek a gerincsérvem miatt. Az elmúlt hónapokban ugyan nem okozott akut tüneteket, mégis minden egyes hajolást, emelést, autóból ki és beszállást megéreztem. Volt bennem félelem, hogy mi lesz, ha a terhesség során, a növekvő teher hatására ismét előjönnek a tünetek, éppen ezért volt ennyire megdöbbentő, mikor egyszercsak ráébredtem, hogy az eddigi fájdalmak, kényelmeltenéget okozó érzetek elmúltak. Kicsit az volt az érzésem, hogy minden „kötelező” terhességi tünet bemutatkozik, megmutatja magát, meghatározhatóvá, érzékelhetővé válik és a legtöbb esetben elég egy kezelés és teljesen búcsút is inthetek neki. Ahogy teltek a hetek, csillapodtak és elmúltak a fizikai tünetek megnyitva ezzel az utat a lelki tünetek felé. A terhességet felváltotta a lelkemben is és nem csak a szótáramban, a várandósság. Nagyon vágytam erre az érzésre, mert tényleg azt hittem, hogy ez az egész "élvezetes terhesség" állapot egy nagy kamu. 

Kattints ide a folytatáshoz... »

Számítottam rá, hogy lesznek fizikai tüneteim, de abban biztos voltam, hogy másképp szeretném csinálni, mint az előző terhességem során. Fontosnak tartottam, hogy a lelkem és a testem összhangban legyenek és kölcsönösen ne hagyjuk cserben egymást. Sok év telt el, sok minden változott bennem. Elindult a saját kismamás programunk, ami azt a hiányt kívánta pótolni, hogy legyen hol beszélni az érzésekről, megosztani, adni-kapni a várandósság alatt. Mert ez nekem hiányzott. Akkor ez hiányzott talán a legjobban. A testemet "csupán" elhanyagoltam és jól felhízlaltam. A kettő összjátéka pedig a koraszülés lett. Ami azóta is feldolgozatlan fájdalom. Amint megtudtam, hogy Réka érkezik, tudtam, hogy szükségem lesz arra, hogy rendbe tegyem az érzéseimet, az előző terhességem fizikai és lelki kudarcait, ami nem maga a végtermék természetesen, és mindezt persze összhangba hozni valahogyan a jelen érzelmekkel, fizikai tünetekkel. Mert eltelt közben hat év, lavírozom valahogy az "anyaság terepen" és értek folyamatosan kudarcok és örömök egyaránt. A testemet elsősorban a gerincsérvem miatt féltettem a lelkemet pedig leginkább attól, hogy tudtam, hogy mi vár rám és nem tudtam, hogy fel vagyok-e erre készülve. Azon túl, hogy mindig vágytam egy harmadik babára. Úgy éreztem, hogy a saját módszerem, a Finomhangolás az bennem van, alkalmazom folyamatosan, de szükségem lesz valamire, valakire, aki folyamatában velem van s egy módszerre, ami segít helyre tenni a testi-lelki zűrzavart. 

Kattints ide a folytatáshoz... »

Rékát nem terveztük. Illetve ez így pontatlan. Én mindig is háromgyerekes anyuka szerettem volna lenni, de Gergő olyan sokáig elzárkózott a témától, mondván, hogy mi négyen vagyun kerek egész, hogy szép lassan, főleg ahogy nőttek a nagyok, lemondtam róla. A lelkem mélyén nyilván sosem mondtam le róla, de elfogadtam, hogy akkor kerek egész. Réka megérezhette, hogy veszélyben a lehetőség és az első kiskapunál beszökött. Mondanom sem kell, nagyon meglepődtünk. Először el sem hittem, hogy ez most akkor tényleg két csík a teszten. El is rohantam egy digitális teszért, ami már azt is megírta, hogy több, mint 3 hetes a történet. Így kerültünk hirtelen egy nagyon új helyzetbe. Rengeteg kérdés, érzés, kétely, para kísérte az elejét és számomra is meglepő módon, Gergő kezelte a legjobban a helyzetet (persze belül nyilván retteget attól, hogy mi vár ránk).

Kattints ide a folytatáshoz... »

Az elmúlt hónapokban volt némi lelkifurdalásom, amiért Lucánál és Bencénél már a várandósságom legelejétől naplót vezettem, Réka pedig lassan megérkezik és még egy sort sem írtam Neki, Róla, a gondoloataimról. Az elején féltem kicsit közzé tenni, hogy babát várok és az elmúlt évek blogos hétköznapjai kicsit ki is ölték belőlem a vágyat az írásra. A Luca Bence naplót régen nem írtam már, hiszen nagyok és a meglehetősen dolgos hétköznapok kevésbé érdekesek már annyira blogozós szemmel. Most viszont gyakran azon kapom magam, hogy tele vagyok gondolatokkal, érzésekkel, új és újra feltörő élményekkel, amelyeket leginkább magamnak lenne érdemes leírni. És persze nem utolsó sorban egyszer netán rákérdez a lányom, hogy Neki miért nem szenteltem pár sort az izgalmas első hónapokból, évekből. Így belefogok és leírom, neki, magamnak, magunknak. Most talán még nekem izgalmas, de később a családtagok is lelkesek lesznek (talán), hiszen pár hónap és elköltözünk az országból. Ennek leginkább operatív okai vannak, mivel gyermekeim apja változatlanul külföldön állomásozik és azt hiszem éppen ideje a családegysítésnek és az ingázás befejezésének. Addig azonban van még néhány hónap itthon, Rékával a pocakban. Reszkessetek, újra blogot írok!

message 1 hozzászólás Hozzászólok »
twitteriwiwfb

Blog info

Kérem a következőt!

Rékaváróban...